Rétság Város

Ez a levél az iwiw-re érkezett 2007. január 20-án Moldován Attilánétól. Íme:


,,Szép Napot!

Bárki is van e topic mögött szeretettel köszöntöm. Én Moldován Attiláné (Dankovics Éva, an: Bubenka Erzsébet) Rétságon születtem egy igen fontos magyar eseménnyel egy időben és ez a Forint, vagyis 1946. augusztus 01-én. A gyermek éveimet ott töltöttem, az Ált.Iskolát is ott végeztem el. Ott kötöttem házasságot 1965-ben és 2 gyermekem született. A férjem Paulovits Károly 1973-ban meghalt. Majd ujabb házasságot kötöttem, amelyből szintén 2 gyermekem született. A helyi ÁFÉSZ-nál dolgoztam több éven keresztül. Majd újabb házasságkötés folytán az élet elszólított onnan 1981-ben Budapestre költöztem. Nagyon nehezen szoktam meg, nehéz volt a váltás, de amíg a szüleimhez járhattam vissza minden könnyebb volt. Sajnos már ők nem élnek, már csak a temetőbe járok, elég gyakran. Megdöbbenve és egyben jó érzéssel veszem tudomásul, hogy a kicsi szülőfalum várossá nőtte ki magát. Ezért is ha bárhol, bármilyen fórumon Rétság, vagy rétsági emberekkel találkozom, aki ismerős, vagy nem is,  mindig megdobogtatja a szívemet. Szerettem és szeretem azt a települést nagyon sok kedves emlékem fűződik hozzá. Persze voltak kellemetlenek is, de mára már azok is megszépültek. Ezért is fájlalom, számomra hiányzik, hogy Rétságon nincsen olyan panzió, - legalábbis nem tudok róla - vagy valamilyen egyéb szállás lehetőség,ahová alkalmanként akár egy kis nosztalgiára is igénybe lehetne venni. Más,onnan elszármazott emberek is hiányolják ezt. A gyerekeim is kötődnek oda, különösen az első házasságomból valók,az egyik szintén ott végezte az Ált.iskolát és a másik is az alsó tagozatot. Nekem sajnos nincsen már a településen rokonaim, akikhez időnként néhány napra elmehetnék látogatóba, a házunkat is eladtuk, (Petőfi u.19.) de szívesen venném ha lenne valami megoldás. Ismerőseim természetesen vannak, de azt legkevésbé sem szeretném ilyen dologra igénybe venni. Jó lenne néha visszamenni a szülőfalumba (városba) de ez így megoldhatatlan. Az illetékesek gondolhatnának ilyesmire is. De ez nem csak nyaralási szinten lenne alkalmazható, hanem pld. Halottak Napja környékén, amikor sokan látogatnak oda az ott régen elhunyt szeretteikhez és lehet eltöltene ott néhány napot. Nem mindenkinek van autója, hogy csak jönnek-mennek, találkoztam már olyanokkal akik 2 napot utaznak, hogy elmenjenek legalább egyszer egy évben a temetőbe. Nem tudom persze van-e, lenne-e ennek realitása, mert minden a pénz körül mozog, hogy kifizető-e, de én mindenképpen élnék a lehetőséggel, szivesen venném ha alkalmanként ott eltölthetnék néhány napot, akár egy hetet is és legalább arra a kis időre újra rétságinak érezhetném magamat. Lehet, hogy van olyan a településen, aki egyedül van és alkalmanként jól jönne egy kis nyugdíj,vagy keresetkiegészítés.  Rendszerességgel látogatom a rétsági honlapot. Ebben is tudnék tippeket adni mit hiányolok belőle. Az természetes dolog, hogy aki ott lakik jobban képben van mindenről,de aki csak a fórumot olvasgatja régi lakosként, szülöttként, annak már nem annyira minden egyértelmű. Évente megvettem a Rétsági Kalendáriumot, mert akkoriban még a Könyvesboltban is kapható volt, de amióta csak a Könyvtár árulja nem tudok hozzájutni. Ha már ki tudja milyen okból nem árulják, vagy nem árulhatják  már a Könyvesboltban, de akkor a Könyvtár megoldhatná elektronikusan, interneten a vásárlást.
Nem tudom kinek öntöttem ki a szívemet, de nem is ez a fontos, inkább csak az, hogy örömömre "beszélgethettem" Rétságon élő egy rétságival.

Minden jót kívánok!

Moldovánné Dankovics Éva
1203 Bpest.''